Az év legjobb süteménye vendégszerző előadásában készült. Korábban nem létező műfajt fedeztünk föl a linzertészta megreformálásával. Olyankor érdemes nekiállni, amikor valamilyen süteményből kimarad némi máktöltelék, amit aztán érdemes minél előbb és minél finomabb formában felhasználni. A mákos linzer egyébként nem keverendő össze azzal az un. „mákos linzerrel”, amely két omlós tészta közé kent főtt-forrázott máktöltelék.
A szombati piacolásnak sok-sok hátránya és egy nagyon kevéske előnye van. Hátránya, hogy vagy igen korán kel az ember, ami szombat lévén ellenjavallt, vagy későn, de akkor meg a kereskedők már kezdenek bezárogatni, fogy az áru. És megy az ökölharc, meg a tömegnyomor. Előny viszont a néni.
Nemrégiben győződtem meg róla végérvényesen, hogy a sütőzacskó emberhez méltó találmány, nincs semmi szégyellnivaló vele, ráadásul a kreativitásnak sem állít túlságosan korlátot. Egészben sült csirkéhez pedig keresve sem lehet jobb eljárást találni.
A 21 huzamosabb ideje foglalkoztatja a hazai gasztroközvéleményt. Eleinte csak újszerűen magyaros konyhájáról lehetett bennfentes információkat hallani, az utóbbi hetek hírei viszont már valóban bombameglepetésként hirdették, hogy kreatív séfként csatlakozott a csapathoz Litauszki Zsolt.
Kocsonyát az ember boltban vásárol, esetleg étteremben rendel, de semmiképp sem áll neki otthon szétbarmolni a konyhát. Talán csak egy-egy kivételes alkalom az, amikor mégis nekivágunk a piacnak, azzal, hogy minden olyan dolgot megveszünk, amit máskülönben sosem.
Egy nagy magyar klasszikus, amelyet néha kolbásszal töltve, máskor csak önmagában fogyasztjuk.
Ezt a receptet szemérmetlenül loptam az internetről, de annyira izgalmasnak bizonyult, hogy megosztom másokkal is, hátha ők nem lelnek rá a nagydobosi sütőtökfesztivál archív honlapjára, a dibbuk blogot viszont bizonyára ők is olvassák, mint mindenki más, akinek esze van…
Be kell vallani, hogy még csak kísérleti fázisban van, és még sokat tökéletesedhet a későbbiek során, de már így embrionális állapotban is váratlan sikert aratott az itt gördülő spenótos csirkegombóc.
Az talán a legfurcsább a Firkász étteremben, hogy pontosan olyan, amilyennek ideális esetben a Kispipának kellene lennie. Ökrös Ottó sztárbárzongorista andalítóan játssza a régi és a még régibb sanzonokat, néha félhangosan dúdol is hozzá, régimódi, de igényes a teríték, békebeli fogások, huszonkettedik századi-, pofátlanság közeli árak (szervizdíj 15%!).
Joggal merül fel a kérdés, mit tegyünk, ha előbb fogy el a pecsenyekacsánk, vagy sült pecsenyénk, mint a hozzá készített héjában sült burgonyánk. Egyet ne tegyünk: ne essünk kétségbe.
Márton napon egészben sült libát, vagy részekben sült libát szokás enni. Egy liba azonban hatalmas állat, nagyon sok vendéget kellene rá hívni, a részekben sült pedig nem annyira esztétikus, mint egy egészen sült kacsa.
Bombaként robbant a hír, hogy az egri sztárborász, Vincze Béla borai fennakadtak a rostán, a megengedettnél magasabb értékben találtak a bor testességéért felelő glicerint, amely természetesen úton, ilyen koncentrációban nem fordulhat elő borban. Az első fölháborodási hullámok elültével most már képesek lehetünk kicsit nyugodtabban végiggondolni az esetet.
Az ember néha - vagy nem is annyira néha - azt főz, ami épp otthon van. Szegény ember például vízzel, közepesen szegény a csókakői kolbászlevesből kimaradt zöldbabbal. És amit ilyenkor az ember főz, az többnyire spagetti. Ha csak hagyma, vagy csak fokhagyma van otthon, akkor meg hagymalevest, vagy fokhagymalevest, de az más tészta.
Csókakői kolbászleves. Úgy hangzik, mint valami népmese cím, pedig tényleg létezik, csak elég ritkán lehet vele összefutni. Én legutóbb egy önkiszolgáló menzán futottam össze vele, ahol minden bélést kiettek már belőle előttem, csak az üres lé maradt vissza, akkor határoztam el, hogy reprodukálom. Itthon legalább nekem is jut belőle.
Mindig szerencsés indítás, ha egy helyről csak fű alatt lehet tudni, nem hirdeti magát, mindent rábíz a suttogó propagandára, ami aztán – legalábbis gasztróvonalon – megteszi a magáét.
A japán - sumér- szíriusz - magyar egyenásagi rokonság elméletét némileg alátámasztandó ezúttal egy hortobágyi palacsinta ihlette ázsiai (jellegű) fogást mutatnék be. A forma ugyanaz, a beltartalom kicsit eltér, de hát az évezredek vándorlása ugye...
Ismét levettem a polcról az év felfedezettjét, a slow cookert, de ismét bebizonyosodott, hogy a sütő, ha lehet, még jobb az egytálételek készítésére. De az eredmény így is megfelelt a várakozásoknak. (Melyek elsősorban hosszasak voltak, 8 órán át ment a ketyere.) És még a sütőben is rásütöttem egy kicsit.
Ha egy úszó politikai kiállással veteti észre magát, megmosolyogjuk. Ha más helyen ugyanő egy gyümölcsjoghurt kedvező élettani hatásairól számol be, akkor sem gondoljuk dietetikus szakértőnek. Szilágyi Tibor színművész sem tud hitelesebben beszámolni derékfájdalmairól, mint bárkinek a nagybátyja, nagyapja. Mary Zsuzsi protézisragasztója sem nagyobb szakítószilárdságú, mint egy hasonló fogászati jelenséggel küzdő nagyié. De mit keres Gianni a Lidl reklámban?!
Leánykori nevén agglegény kenyérnek is nevezték állítólag, én is egy félig éppen megüresedett háztartásban ismerkedtem meg vele, igaz, most már társszerzés keretében készült. (Érti aki érti.) Ennek megfelelően ma már töltött kenyér néven fungál, amely névváltozás olyan tág asszociációs keretet enged, hogy talán ne is menjünk bele…
A frankfurti luxusautó-kiállításon érezhetjük magunkat hosszú percekig. 30 millió alatt nem áll járgány a Melba étterem előtt, többségükben német, olasz rendszámú verdák, de persze ez is csak valami adózási okosság; mindegyiket bikanyakú, tar fejű, kigyúrt magyar vállalkozó hajtja. Még csak nem is egy társaság, mert az - valamennyire – megnyugtató volna; minden asztalnál ez a típus foglal helyet, ez itt a trend. Nyomasztó.
A Modoros Blognak és Hammer Ferencnek kiváló tisztelettel.
Sakálné vackorbanshee Rozália tollából már megszületett az év írása, úgyhogy csak egészen félénken merem kiegészíteni, vagy lábjegyzettel ellátni a sebészi precizitású jellemzést. A vöröslencsepürés, biocsírás gasztroblogger mellett létezik ugyanis még egy típus, akit Rozália egész egyszerűen kifelejtett, és így ők vagy nem érzik magukat gasztrobloggernek, vagy nincsenek még megsértődve. Mindkettő helyzeten változtatni kell…
Szomorú tény, hogy a vegetáriánus kínálat elég vékony volt, a Vegabárnak nevezett hely kínálata sem hozott lázba, árai pedig simán vetekedtek bármelyik grilles hellyel. Az a gyanúm, hogy jövőre már a vega kínálatot is felturbózzák, ha egyszer a franciáknak, meg a hollandoknak akarnak főzni. A Vegabár mellett található Chilibar elég gusztusos dolgokat kínált, de idén nem kerültek be a szórásba. (Chilisbab, chilis burger, ilyesmi.)
Tavaly ilyenkor velős megállapításokat tettem a Sziget nevű rendezvényhalmaz gasztronómiai kínálatáról és szembeötlő trendjeiről, illő, hogy a most lezárult, nagysikerű esemény után ismét végig(v)együk, hogy mi minden kókadozott a melegítőlámpák pirosas fénye alatt.
Most brutálisan demagóg és tőlem szokatlanul hazaffyas leszek, de tegnap picit bepöccentem a Szigeten.
Nem valami könnyed, mégis nyári ételnek tekintjük a vörösboros marhapörköltet. Népiesebb nevén a marhapörit. Már csak azért is nyári, mert kovászos uborkával kell tálalni, az alapjához pedig a legjobb a friss, harsogó paprika, és az ízzel és színnel rendelkező paradicsom.
Ezt a szerencsétlen Index-et és az ottani címlapos blogokat úgysem olvassa a kutya se, úgyhogy nyújtok egy kis baráti kezet itt a pörgős blogteren, mert olyan értékű írás jelent meg tegnap egy úgynevezett Sakálné vackorbanshee Rozália tollából, aminek kétségkívül mindenkihez el kell jutnia. Etalon.
Régesrégen ideje volt meglátogatni a magyar vidék egyik csúcséttermét, Balatonszemes szemefényét, a Kistücsök éttermet.
Rövid időn belül ismét egy kis kóved; a Príma Konyha karolta föl egyik receptemet, amit el is készítettek profi módszerekkel.
gasztronómiáról - kíméletlenül
ötletek, kérdések, e-mail: 
